Színház, Dráma

A vége egy fotográfus szerelmeinek, családjának, karrierjének, s ezzel együtt a huszadik századnak összegzésre, feldolgozásra vagy éppen lezárásra váró, viharos története.

Az ötszereplős, végletekig feszített színmű felér egy mesterkurzussal, ha érzelmi zsarolást, házassági titkolózást és szerelmen belüli hidegháborús taktikát tanulnánk. Persze az ilyen családi összecsapások tőlünk sem idegenek - de Kelemen József rendezésében megnézhetjük, hogyan csinálják ezt világszínvonalon a franciák.

A főhősök ketten vannak, mint Ábel és Káintól Stan és Panig oly sokan ebben a kétarcú világban: a kicsi és a nagy, a villámagyú és a lomhaértelmű, a tevékeny és a méla – no meg a túlélő és az áldozat: bár persze a túlélő is áldozat, legfeljebb ő később értesül róla…

A német színház és film megújítója, Rainer Werner Fassbinder műve egy idősödő takarítónő és egy bevándorló szerelmén keresztül az emberi kiszolgáltatottság történetét meséli el szívszorító egyszerűséggel és tisztasággal.

Párizs, 1944. augusztus 25. A „fény városa” felett még horogkeresztes zászló. Németország ugyanakkor már minden fronton vesztésre áll. Harmincezer fős francia felszabadító hadosztály közeledik. Von Choltitz tábornok csapdába kerül. Mindössze kétezer katonája van, ám ha elveszíti Párizst, a háborút is elveszíti.

Schiller nagyívű drámájához saját szerelmi élete szolgáltatott alapot. A színműben egy eszményinek ígérkező szerelem lesz semmivé a környezet előítéleteinek tüzében. A dráma mélyén húzódó szálak a társadalmi nyomás, a lelki kiszolgáltatottság és az egyén boldogságkeresésének keresztmetszetében találkoznak. A történet felütésében a nemesi származású Ferdinánd és a középosztálybeli Lujza közötti szerelem kibontakozását láthatjuk. Kettejük boldogsága azonban hamar hanyatlásnak indul a körülöttük kavargó ármánykodás és intrika hatására. Schiller története megérinti a szívet, miközben figyelmeztet: a lélek szabadsága mindennél fontosabb. 

Huszár Zsoltra emlékezve.

Megtörtént Palesztínában, i.sz. 39 -41 ben. A Caligula helytartója a magyar drámairodalom egyik csúcspontja. Hazugság és igazság viszonyát boncolgatja, arra keresve a választ, hogyan maradhat meg embernek az ember, akár gyakorolja a hatalmat – akár, ha ki van téve a hatalmat gyakorlóknak.

Március közepén kezdi próbálni Hajdu Szabolcs a Legközelebbi ember munkacímű ősbemutatót Berényi Nóra Blankával, Sodró Elizával, Porogi Ádámmal és Baki Dániellel. Azt a témát dolgozzák fel együtt, hogy minden emberhez kapcsolódik egy legközelebbi ember. Vannak közeli barátok, rokonok, testvérek, de szerencsés esetben az ember mellett áll egy legközelebbi ember, akivel megosztja az örömét, a problémáit, akit elsőként hív, ha baj van.

(...) A célom az volt, hogy egy pesti kültelki históriát vigyek a színpadra olyan primitíven, olyan naivul, ahogy az ilyen meséket öreg asszonyok a külső Józsefvárosban mesélni szokták. Ami szimbolisztikus alak, túlvilági személy itt előfordul, a mögé nem akartam több jelentőséget rejteni, mint amennyit egy szegény csibész ad neki, mikor gondol rá.

Dennis Kelly kamaradrámája egy lebilincselő krimi történetén keresztül mesél az előítéletekről, a gyűlöletkeltésről, a társadalmi rétegek szétszakadásáról, a társadalomban pattanásig feszülő félelemről és bizonytalanságról, vagyis arról, ami a legjobban meghatározza a mindennapjainkat.

Csurka István Megmaradni c. drámájában valójában Erdély és az Erdélyben élő, megmaradni akaró, ezért mindenáron küzdő magyar értelmiség tragikus történetét írta meg.

A magányos és mogorva öreg, illetve a fiatal lány története összeér: mindketten ragaszkodnak a világukhoz, nincs bennük vágy a szabadságra, mert nem ismerik annak lehetőségét. Illetve mégiscsak lehet kiút – ez is benne van Székely Csaba izgalmasan groteszk drámájában.

A helyspecifikus előadás az eddig leginkább színésznőként ismert Kiss-Végh Emőke rendezői bemutatkozása.

" .. reggel izzadva ébredünk és felsikoltunk hogy nincs ott a foga íve a nyakunkon
csak egy hajszál a torkunkon
és amikor már azt érezzük nincs tovább nem lehet tovább .. "

Az előadás a Dollár Papa Gyermekeitől megszokott intim és közvetlen formában vizsgálja a hétköznapoktól megcsömörlött viszonyokat. A cél, hogy a próbák során megértsük és megszeressük ezeket a karaktereket, hogy aztán legalább egy-egy rövid pillanat erejéig a nézők is szerethetőnek lássák őket.

A fülledt-züllött New Yorkban a szerencséjét és önmagát kereső naivan bájos, dörzsölt és varázslatos lány, aki maga a féktelen szabadság, aki nem tartozik senkihez, egy nap talán megtalálja azt, akihez tartozhat. Addig pedig issza a koktélokat és tördeli a férfiszíveket..

A Száll a kakukk fészkére a bele nem törődés, a bolondos anarchia bibliája, melynek köszönhetően Ken Kesey regényíró a beat-nemzedék és a fékezhetetlen szabadságvágy szimbolikus alakjává is vált.

Egy pszichiáter és egy, a világot megérteni akaró kamasz csodálatos története: a pszichiáter az objektív tapasztalatban, a fiú a lovak animális, zsigeri érzéseiben akarja látni a jövőt.

Lev Tolsztoj azonos című regénye alapján a színpadi szövegkönyvet írta: Balassa Eszter és a társulat.

Oresztész szereti Hermionét, aki szereti Pürrhoszt, aki szereti Andromakhét, aki szereti Hektórt, aki halott...

Egyáltalán nem mindegy, ki áll be a Büdös Gizi lagziján vonatozni... hogy ki, ki mögé kerül – Nándi szempontjából pláne nem mindegy. Nándi szülei, Attila és Éva ezen a rendezvényen jönnek össze, miután a vonat egymást követő kocsijai lesznek.

James Tyrone sikeres hakniszínész. Év közben turnézik, nyáron visszavonul vidéki lakásába. Ide léphetünk be mi is egyetlen napra.

„Létezhet zenekar prímhegedű nélkül, fúvósok nélkül, rézfúvósok, üstdob nélkül, de nem létezhet nagybőgő nélkül.”
A nagybőgő egy közvetlen beszélgetés a zenész és a néző között. A nagybőgős őszintén vall az életéről, szerelméről, a zenéhez, társadalomhoz fűződő viszonyáról, gyengeségeiről, vagy éppen játszik a hangszerén. 

Lionel Shriver amerikai írónő Orange-díjas regénye a mai napig betonszilárd tabukat feszeget; a gyerekvállalás előtt álló nők félelmeit és az anyai szeretetre való képtelenséget.

A Dosztojevszkij életmű utolsó és egyben legfontosabb regénye színpadon. Négy fiú egy apától. Négy különböző lélek, egyéniség, négy különböző életút. Valamelyikük gyilkos, vagy mind a négyen. Karamazovok.

„… ahova te mész, megyek én is. Ahol te letelepszel, letelepszem én is.” (Ruth könyve)

Poros nagyvárosban, háború után. Egy lány nem hallgat, nem nyugszik, nem törik meg. Egy király a városát félti, démonok gyötrik, gyöngeség. Fiatal nő, ha túlél, szülhet. A nép néma, a nép parancsszóra énekel. Fiút apa nem ért. Tiltott dolgokat látnak az őrök, gyerekük halálhírét hallgatják anyák.

A tehetség hatalmas érték, amit fel kell ismerni és kaput kell nyitni előtte. Mert a tehetség egy komplex tulajdonságcsoport. Része az a fajta attitűd, ami miatt nyitottan és érzékenyen lehet viszonyulni helyzetekhez, és ami talán az egyik legfontosabb: része a különleges idegrendszer is.

Győrei Zsolt színháztörténeti dokumentumok ihlette, fiktív drámája.

Christian Lollike: Dogville című színpadi műve nyomán színpadra alkalmazta: Balassa Eszter

Élettan egy felvonásban

Stúdióelőadás

Anton Pavlovics Csehov Cseresznyéskert című komédiáját Morcsányi Géza fordításának felhasználásával színpadra alkalmazta: Balassa Eszter.